Esze Tamás, tarpai jobbágy, akit a mezítlábasok ezredeseként, későbbi kuruc brigadérosként említ a magyar történelem, vitathatatlanul jelentős szerepet játszott a Rákóczi-szabadságharc fegyveres felkelésének előkészítésében.
II. Rákóczi Ferenc őt nevezte ki a szerveződő kuruc hadsereg első ezredesévé és az ő kezébe adta a felkelésre buzdító brezáni kiáltványt és azokat a zászlókat, amiket Esze Tamás - a bujdosókkal együtt - 1703. május 21–én és 22-én kibontott Tarpa, Vári és Beregszász piacán.
Rákóczi tudta, nem szabad késlekednie, ezért a felkelés élére állva konkrét lépéseket tett.
A visszaemlékezéseiben, vallomásaiban említést tett a tarpai születésű Esze Tamásról és a szabadságharc kezdeti időszakában betöltött meghatározó szerepéről.
„Ily kedvező körülmények közt mind egyetértettünk abban, hogy átmegyünk a Tiszán.
Esze Tamást küldtem előre: ezredét a tiszamenti falvakból gyűjtötte.
Mi pedig követtük Namény felé. Az utakat víz, latyak és dágvány borította, a gyalogság combig vizes volt és naphosszat gázolnia kellett a sarat.
De hol van oly nehézség, mit meg ne könnyítene a bátorság és a jóakarat?
Ez a fegyvertelen, félmeztelen nép követte a zászlót, elhagyta házát, gyermekét s mindenfelől összeverődve sorakozott katonámmá.
Malmok és rejtett naszádok segítségével másfél nap alatt keltünk át a Tiszán. Aztán oly nagy számban özönlöttek hozzánk a gyalogosok és lovasok, hogy rövid napok alatt nyolcezer főnyi hadtesttel rendelkeztünk.
A gyors, élénk parasztfelkelés megdöbbentette a nemeseket. A bántalmak elől házakba, várakba húzódtak.
A nép pedig tódult csapatostul”.
Esze Tamás haláláig a kuruc hadsereg lelkes, hűséges ezredese volt és kiváló hadszervezőként minden erejével és tudásával szolgálta a hazát.
Részt vett Kálló, Szatmár és Tokaj ostromában, Kassa város védelmében, ugyanakkor a felvidéki és erdélyi területeken is harcolt „Istenért és a szabadságért”.
Érdemei elismeréséért a fejedelem már 1703. november 20-án felszabadította a jobbágysorból, majd 1707. április 18-án brigadérossá léptette elő, később pedig nemességet adományozott neki és családjának.
1708. május 27-én, 42 éves korában, a kuruc katonák között kialakult viszály elsimítása közben vesztette életét.
Főhajtás névadónk szobra előtt.